A halál már letisztult.
Nem úgy él a képzeletemben, mint egy véres pokol. Már megnyugodott. Kellemes, üres és nyomasztó, de még mindig felszabadít. Megkönnyebbülést hoz. Elhozza a véget, ami rátelepszik mindenre, lassan magába burkolja a szobát, az embereket, a tájat. Szürke, régi, kissé unott, leküzdhetetlen. Szép.
*József Attila Reménytelenül c. versének részlete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése