Úgy írnék ide valamit... valami kedves szót, bátorítót vagy sajnálkozót. De nem lehet. Nem vagyok szomorú, nem vagyok vidám, nem félek, és nem tudom, mit akarok. Nem tudom, mit nem akarok. Nem tudom, hogy milyennek, hogy kinek kell lennem. Nem tudom, hogy kell-e lennem. Nem tudom, hogy mit miért teszek, miért nem teszek, mit gondolok és mit kéne éreznem.
De, tudod, kedvesem, nem is számít. Nem mondom, hogy jó így. Nem jó, mert szeretnék szerelmes lenni. Olyan szenvedélyesen. Hogy kapjon egy kis értelmet az életem. Várjam a napnak azt a pillanatát, amikor találkozhatok vele. De most úgy érzem, sosem leszek szerelmes. Ki tudja... talán nincs is szerelem.
Üres vagyok, hirtelen hozok ostoba döntéseket, felületesen viselkedem és következetlenül. Mint akit már nem érdekel a jövő. Nem merek az úttest mellett sétálni, mert kísért a gondolat - és felvillanyoz -, hogy kilépjek a következő kocsi elé, amelyik mellettem hajtana el. Az tart vissza, hogy a sofőr bajba kerülne, ha elgázolna, pedig nem ő lenne a vétkes. Amúgy talán nem is meghalni akarok, csak egy kis izgalomra vágyom. És kíváncsi vagyok, mennyire vagyok bátor. Most biztosan azt gondoljátok, hogy nem vagyok normális. Nem mondom, hogy tévedtek.
Egy kicsit aggaszt, hogy rászokom a cigire. Sajnálom rá a pénzt. Mostanában sokat költöttem - mulandó dolgokra. Ételt vettem (nem hánytam ki) és alkoholos italt. Furcsa. Nincs aki megtiltaná mindezt nekem. Vagy bármit. Nincs akinek szeretnék megfelelni, nincs aki elvárásokat állítana elém. Ezt a tényt okolom a lezüllésemért. De azért kellemes.
Azt hiszem, nem tudom, hogy kell kapcsolatban lenni valakivel. Eddig ahányszor megpróbáltam járni valakivel, mindig rossz érzéssel töltött el. Gyűlöltem a reggeleket és nyűgnek éreztem a társam. Miért képzelek be magamnak ilyen furcsa dolgokat? Egyedül fogok meghalni.
Ma elmaradt az első óránk, kilógtunk cigizni. Jól éreztem magam azzal a néhány sráccal. Talán mert közösen jártunk a tilosban, és izgalmas volt a helyzet. Szombaton egy másik társasággal dohányoztam, de ott egyedül éreztem magam. Furcsa. Talán nem szeretem az embereket. Talán élénkít a friss, reggeli levegő. Talán tényleg csak furcsa vagyok. El kéne hinnem, hiszen annyira mondogatják...!
Kezdek elveszni, vagy talán már el is vesztem. Problémám akadt az öltözködéssel. Néha szinte már nőies vagyok - ami furcsa. Máskor nem vagyok az, ami szintén furcsa. Ki vagyok? Ki legyek? Ki ad választ a kérdéseimre? Ki az az ember, aki tele van kérdőjellel, mégis a határozott nyíl rá mutat?
Frida
Hasonlóan érzek én is, hidd el. Nem érezném a helyedben furcsán magam, ha mondjuk egy társaságban egyedül érzed magad. Szerintem egyértelműen azért van mert nem találtátok már meg elsőre a közös hangot. Hány meg hány emberrel volt már így ez, kedves.
VálaszTörlésÉtel ital.. annyira nem mulandó. Mostanság inkább én is ilyenre "herdálok" nem baj az, ha legalább a fizikai gyarapodáshoz hozzávezet ;)
Megértem a mostani lelki helyzetedet... hányszor sírok hogy így meg úgy, de aztán igyekszem a jó oldalát nézni.. akárcsak ma.. a nap első fele kurvaszarul telt, de most estére már egész jó kedvem lett, mert máshogy láttam rá a dolgokra. ^^ Ölelésem
Van arra esély, hogy meg add valamelyik elérhetőséged? szívesen beszélgetnék veled..
VálaszTörlésKedves Smyrna Kyle, üdítően hat az optimizmusod. :) Ne haragudj, hogy csak most válaszolok; hamarabb elolvastam, amit írtál, de szükségem volt egy kis időre, míg összeszedtem magam. Kitartok amellett, hogy az étel és az ital igenis mulandó. De a cigaretta is. :)
VálaszTörlésKedves A, szívesen beszélgetnék, melyik elérhetőségemet szeretnéd?
További szép estét, Frida
Ennek örülök:)esetleg e-mail.
VálaszTörlésvesta06@citromail.hu
VálaszTörlésÍrj nyugodtan, igyekszem mihamarabb válaszolni. :)
Most már kezdek jobb kedvű lenni... sőt! :)))) Rájöttme hogyha magamnak kavarom a szart (elnézést) attól nem jutok előrébb.. :) Máshogy álltam a dolgokhoz, és sikerült azonnal bevonzani a jó eseményeket/embereket az életembe.. szóval, kitartást kívánok! Ha gondolod mi is válthatunk "eszmét" levélen keresztül ^^
VálaszTörlésNahát, kedvesem, olyan vagy, mint én! Általában én is elnézést kérek, ha hangosan káromkodom. :) Amúgy remélem, megmarad a jókedved. Ha gondolod, írj nekem nyugodtan levélben, örülni fogok. ^^
VálaszTörlésTovábbi szép napot: Frida