rendetlen vagyok, a pulcsiddal alszom, mindenhol összeírt cetliket hagyok, újra és újra ugyanazt a számot hallgatom, elfelejtem észrevenni, hogy boldog vagyok, mozgok, izzadva ébredek az éjszaka közepén, megint rólad álmodok, tele van a szobám, három kávét ittam, nem cigizek, tetszenek a liánok, látod, megint nem lett könnyebb, fütyörészek, táncolok és mintha jobb lenne a formám, úgy értem, már van. mindenhol rózsák és hétperces szerelmek a metrón. eltűnt költők, megkerült rajzok, eltékozolt élet, kalapok, szerelmek, csókok, versek, hó. sétáltam egy órát és mindig elfelejtem, mire gondolok. másoknak más az értékrendje. annyira várom. csak a jövő ne jönne el. az univerzum megbocsát - de én nem.
