Itt kucorgok a gép előtt felhúzott térdekkel. Az ingem teljesen begomboltam és bezárkóztam a szobámba. Sötét van, pedig alig múlt nyolc óra, csak a monitor világít és a mécses, amit nemrég gyújtottam. A gyertyának vanília illata volt, úgyhogy a párolgó vízbe is vaníliás illatolajat csöpögtettem. Régen mindig azzal szórakoztam, hogy felé tettem a kezem, hogy a pára összegyűljön a tenyeremen és visszacsepegjen. Paramore szól, újra és újra az Introt hallgatom, a három (kettő?) évvel ezelőtti karácsonyt juttatja az eszembe.
Elképzelem, hogy odakint havazik és csípős a levegő.
Kellemes.
Kizárólag a képzeletem maradt meg nekem. A pillanatok, amikről áhítozom, nem fognak megtörténni. Ha mégis, hát valami majdcsak elromlik, nem fog passzolni. Nem lesz meg a hangulat, melynek meg kell lennie.
frida-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése