halkuló szívdobogás. csend

ilyet szeretnék már április óta. anyám szerint ronda

Csupán egyetlen órámba telt, hogy kétszer is kudarcot valljak. Új egyéni rekord; éljen!

Köszönöm az őszinteségeteket. Sosem tudnám meghálálni. Attól tartok, az őszinteség a legkifizetődőbb tett//lehetőség az összes alternatíva közül. Persze abból a szempontól meg ez a legrosszabb, hogy rövid időn belül mindenki meggyűlöl.

Sikerült elérnem valami olyat... ami nem feltétlenül jó. De már mindegy, szebb lett a világ. Minden rózsaszínben úszik, de ez a halvány köd elenyésző; megbocsátom.

Kivágtam magamból azt, ami legjobban fájt. (mintha a szívemet téptem volna ki--) Most már jobban bírom idegileg. Szeretem az embereket, mert emberek. Nem akarnak rosszat. Ők jók, csak néha nem veszik észre, hogy bántanak másokat. Hidd el, nem szándékos, még ha annak is tűnik. Nem akarnak rosszat. Csak nincsenek tisztában a tetteik következményével.

Még a gyilkosokat is szeretem. (A bűnözők nagyon karizmatikusak tudnak lenni.) Megölt valakit - ez miért jelentené azt, hogy nincs semmi jó az illetőben? Van. Mindig van valami jó. Bizonyos embereket nagyon nehéz szeretni, de nincs szebb annál, mint jót és szeretni valót találni egy olyan személyben, akit az egész világ utál és kiközösít. (I. M. Borne-t is megsirattuk. Őt is szerettük.)

Újabb lépésre szántam el magam; már egyáltalán nem félek a következményeitől. Ha ez így folytatódik, hamarosan bármit megtehetek majd.

Szeretném azt hinni, hogy nincsenek következmények. Rám nézve valóban nincs is, illetve elenyésző. De ha közben ártok másoknak... na az már egyáltalán nem jó.

fridwills-

mossa az eső 

össze szívünket