Reggelente látom a helyzet reménytelenségét, estére pedig mindig lázba hoz a lehetőség.
Wi lapockatörése óta nem volt ilyen borzalmas éjszakám. És két éve ennyire borzalmas nappalom.
Hihetetlen, hogy mindig az első számú főszereplők neveit felejtem el.
Mielőtt elmegyek... szerettem volna megtenni néhány dolgot. Hát, ennyit a bakancslistáról; teljesen értelmetlen lenne a végstádiumban felfedeznem az élet örömeit.
Akár szakács is lehetnék. Amióta bevált az étel előkészítésével való túlzott foglalatoskodás-dolog, gyakran jut eszembe a Törékeny. Minden szempontból magaménak érzem (és kék hajat akarok).
Mérem az időt és rendszerezem a napjaimat. Kezdem azt hinni, hogy túl sokat tanulok (magamhoz képest), de nem látszik az eredménye, ez is kevés. shit- szétpépesedik az agyam és feladom.
Beleszerettem Marilyn Monroe-ba, hétvégenként kizárólag édességet eszem, ignorálok mindenkit. Éljen! (És igen, a puszta létezésemmel is ártok a világnak.)
Frida
jól vagyok. mindig jól vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése