Ameliának; az ő kedvéért; az ő mintájára.
Néha elképesztően sokat eszem. Nem azért, mert éhes vagyok, csak ki kell töltenem valamivel a bennem tátongó ürességet. Édességet halmozok fel, nem számolom a kalóriákat, lenyomok a torkomon mindent, amit megkívánok, ami jól esik, amihez kedvem van.
Minden harapással méreg kerül a szervezetembe. Nem olyan, ami vizsgálattal megállapítható, ez a fajta méreg a lelkemet marja szét. Érzéseket eszem, dühöt, csalódottságot, haragot. Minden rossz lejut a gyomromba és ott felhalmozódik; gyűlik, kitölt, szétfeszít. Minden harapással több ingerültség van bennem, minden falat további elkeseredéssé édesül.
Aztán elérkezik az a pont, amikor már nem tudom tovább elviselni. Utat tör magának minden szorongásom, az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom. Hisztizek, kiabálok, feleselek. Vagy egyszerűen kihányok mindent. Aztán őszintén mondhatom azt, hogy nem maradt bennem semmi más, csak a fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése