Beszélgetni akarok vele, olyan eszményi témákról (amiket G is megirigyelne), amik a mi világunk és emberi szükségleteink fölött állnak. De a saját problémáim minduntalan a fejembe tolakodnak; nem hagynák, hogy elrugaszkodjak a valóságtól.
Vajon milyen lenne a világ, ha egy napig mindenki azon igyekezne, hogy a saját életét rendbe rakja, ahelyett, hogy másokéval foglalkozik? Értem, átérzem, hogy mind csak segíteni akarunk, mert addig sem a saját gondjainkkal kell foglalkoznunk. De senki sem szereti, ha beleszólnak az életébe.
Mi van azzal, hogy a tettek beszélnek? A szavait akarom hallani. Az őszinteségét. És nem azt, ahogy kimagyarázza a cselekedetének okát.
fridwills-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése