egy régi dal visszhangja

Találkoztunk a fák közt, a kertben, ő meg én.
Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém.
Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő ág hegyén,
de ifjan és bolondul ezt nem hittem én.

És álltunk a folyónál, hol végetért a rét,
Vállamra tette akkor kis hófehér kezét.
És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog,
de bolond ifjú voltam, s most csupa könny vagyok.

William Butler Yeats