Vicces, amikor egy pillanatra elhiszem: megtörténhet. És kiábrándító, hogy utána még napokig (olykor hetekig) merek reménykedni. Aztán jön a lemondás és felejtéssel küszködve visszasüppedek a hétköznapok megnyugtató duruzsolásába.
Miért félek, hogy kifutunk az időből?
(... talán jobb is, hogy félek. Talán félnem kell. De miért csak én érzek így?)
Nem vagy egyedül
VálaszTörlés