Ez a hatodik napja, hogy nem eszek, csak annyit, amennyi az életben maradáshoz szükséges. Készségesen várom a pillanatot, amikor összetörik a szívem, bezúzzák az álmaim, újra magamra hagynak a céltalan kis életemmel. Az lesz az a pillanat, amikor visszajön az étvágyam. Tudom, a tavasszal is ez a folyamat játszódott le.
Amúgy ne higgyetek senkinek, akkor is az éhezés eredményezi a leglaposabb hasat, és nem holmi diéták meg egészséges étrendek.
Egy picit talán most visszaestem. Nem tudom, mi a nagyobb baj: a felelőtlenségem vagy a közönyöm? Na mindegy...
Hat nap alatt sorra csalódok az emberekben és ők is csalódnak bennem. Sajnos a nárcisztikus személyiségem egyre jobban felerősödik és magával ragad. Azt szeretném, hogy legalább érezze magát egy kicsit szerencsésnek az a srác, aki majd megkap.
Boldog új évet!
Sajnos eddig lefoglalt az önsajnálatom, nem volt időm búék-ozni.
Üdv: Frida Williams
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése