Azzal a nevetséges dologgal vádolnak, hogy szerelmes vagyok belé.
Mindezt arra alapozva, hogy felcsillant a szemem, amikor megemlítették a nevét.
És a megmagyarázhatatlan rosszkedvem indokolatlan jókedvvé avanzsált, amikor végre személyesen is megjelent, mintegy a gondolataimból előlépve...
Vajon neki is én vagyok az utolsó gondolata, amikor lefekszik, és az első, amikor felkel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése