Oldalak

2013. január 17., csütörtök

látni a szíveddel, a szemeddel lesni

Azzal a nevetséges dologgal vádolnak, hogy szerelmes vagyok belé.
Mindezt arra alapozva, hogy felcsillant a szemem, amikor megemlítették a nevét.
És a megmagyarázhatatlan rosszkedvem indokolatlan jókedvvé avanzsált, amikor végre személyesen is megjelent, mintegy a gondolataimból előlépve...

Vajon neki is én vagyok az utolsó gondolata, amikor lefekszik, és az első, amikor felkel?

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése