Oldalak

2013. február 8., péntek

úgy volt velem, ahogy nélkülem

Újabb számolás kezdődik. De ezúttal mondjuk lehetne visszaszámlálás.
Sajnos máris újabb okokért kezdtem kutatni. Görcsösen kapaszkodom mindenbe, ami egy kicsit is indokolja a rossz kedvet. Most boldognak kéne lennem, mert minden jó. Csak épp nem tudok örülni neki. Tudjátok, hogy van az, amikor az ember nem akar jobban lenni?
Az iménti beszélgetés sok kellemetlen dolgot tartalmazott. De nem akarok megkeseríteni az új, szép emléket, ezért nem merek komolyabban elgondolkodni rajta. Ha megtenném, félelmetes dolgok történnének.
Az igazi carpe diem következik. Megpróbálok örülni a jelennek, bár ez különösen nehéz, ha elvárják.
Sajnos én is elvárom tőle. És ebből következik, hogy csalódott leszek.
Ezúttal nem a fájdalmat és a szenvedést választottam, azt hiszem. A további reménykedés értelmetlen lett volna. És kegyetlen.
Önző vagyok.

Tíz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése