Oldalak

2013. április 28., vasárnap

nagyon szomorú dolog senkinek lenni

Gondolkodsz.
Eszel.
Iszol.
Alszol.
Érzel.

Beszélsz.

Az első öt folyamatból következik a hatodik. Arról beszélsz, hogy miről gondolkodsz, hogy mit eszel, hogy mit iszol, hogy miről álmodsz (vagy épp mikor, mennyit, hogyan alszol) és hogy mit érzel. A beszéd során ürítjük ki magunkból, ami felhalmozódott bennünk. De mi van azokkal, akik keveset beszélnek? Azok keveset gondolkodnak? Keveset esznek, isznak, alszanak, éreznek? 
Mi van akkor, ha nincs miről beszélned? Ha a tetteid jelentéktelenek, te ezt tudod, és nem akarod másokat untatni, szóval nem mondod el? Ha a gondolataidat értelmetlennek tartod, ezért nem mondod ki? Ha nem vagy tisztában azzal, amit érzel, ezért nem beszélsz róla?

1 megjegyzés: