Nem igazán értem, miért. Talán mert olyan mérhetetlenül boldog voltam. Talán mert annyira kétségbeesetten, tehetetlenül szomorú. És ő éreztette velem, hogy szeret. Hogy tényleg szívből szeret, úgy, ahogy vagyok. Én pedig egyszerűen sírva fakadtam és rájöttem, hogy mennyire szeretem őt. Elképesztő érzelemhullám tört rám, ilyet még nem tapasztaltam korábban. Szomorú voltam, de boldog is, amiért ő az enyém, ölelhetem és csókolhatom. Azokban a percekben annyira szerettem, hogy ez még engem is megrémít.

"Az ember könnyen sírva fakadhat, ha engedte magát megszelídíteni..." Antoine de Saint-Exupéry