érzed, hogy veled van, benned él

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

Csitáry-Hock Tamás

amikor annyira szereted, hogy a tőle megszerzett, az illatát magán hordozó nadrágot kispárnaként magadhoz öleled, és mosollyal az arcodon alszol el ♥

miközben az ő pólója van rajtad.

hasonlatok

Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízü vagy,
olyan vagy, mint a mák,

s akár a folyton gyűrüző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,

olyan vagy, mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,

és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst –
és néha félek tőled én,
ha villámszínü vagy,

s mint napsütötte égiháború:
sötétarany, -
ha megharagszol, ép
olyan vagy, mint az ú,

mélyhangu, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.

1941. november 16

Radnóti Miklós

Egyedül. Egyedül a hideg éjszakában, a sötétben, a magányban, a fájdalomban, az önzésben, a gúnyban, a csalódásban, a haragban. Egyedül a mindent elnyelő könnytengerben. Egyedül bezárva egy szobába, egy testbe, egy elmébe. Felemésztő egyedüllétben, maró savban, kínzó gyötrelemben. Egyedül a csenddel. Egyedül a vérrel. Egyedül a halállal. Egymagamban.

kék

Menekülök a sötétből, pedig nem kedvelem a fényt.

Nem vagyok magamnál. Nem vagyok egyedül. Nem vagyok üres. Nem félek. Nem aggódom. Nem zárkózom be. Nem vagyok magányos. Nem vagyok szomorú. Már semmi sem vagyok. Nem létezem. Nem marad belőlem semmi.

El fogok olvadni, majd megfagyok és darabokra török. Egészen apró szilánkokra, mint a homok szemcséi. Aztán szétszóródom. Elvisz az őszi szél. Az eső bemos a földbe, a csatornákba, a tavakba. Ott leszek mindenhol - és nem leszek sehol.

Én fogok az eszedbe jutni, ha véget ér a nyár. Ha esik az eső. Ha süt a nap.  Ha meleged van, vagy ha fázol. Ha fúj a szél, hallani fogod a hangomat. Ha zene szól, én jutok eszedbe. Ha csend van, nem tudsz kiverni a fejedből. Rám gondolsz majd, ha egyedül vagy, és a barátaid is rám fognak emlékeztetni. Engem látsz majd minden idegen arcában. Minden tekintetben. Minden mosolyban. És engem fogsz érezni minden ölelésben, minden csókban, minden szeretkezésben. Rám fogsz gondolni, ha befekszel az ágyadba, vagy valaki más ágyába. Én jutok az eszedbe, mielőtt elalszol. Rólam fogsz álmodni. Egy kicsit úgy érzed majd, hogy figyelem minden mozdulatodat, és talán figyelni is fogom. Egy kicsit haragudni fogsz rám, amiért már nem leszek veled, de magadra is, amiért elengedtél. Egy kicsit szomorú leszel, egy kicsit magányos, egy kicsit üres. De te létezni fogsz. Mindig. Akkor is, ha már elfelejtettél engem.

Ha szeretnénk, hogy teljesen őszinte legyek, be kell vallanom, hogy rettegek. Minden találkozónk során rettegek, hogy az az utolsó. Hogy többé nem látlak. És ez fáj. Mintha kitépnék a szívem a helyéről, és nélküle kellene tovább élnem.

Szeretlek.

Frida

Félek.
Tőle.
Magamtól.

azt akarom

Azt akarom, hogy úgy nézzen rám, hogy igen, ő hozzám tartozik, de tudja azt, hogy mennyire törékeny minden, ami mögöttem lapul. Tudjon róla, tudjon mindenről, és pont ezért ragyogjon a szeme. Éreztesse, hogy több vagyok, mint aminek érzem magam. Jóval több, mert így fog arra ösztönözni, hogy igenis, menni kell előre. Egy ilyet nem tudnak szétszakítani, senkinek sincs hatalma felette. Nincs az a valaki, aki bele tudna rondítani, hiszen áthatolhatatlan millió szál szövi össze az életeteket, itt bizony nincs helye féltékenységnek. Kötődésnél nincs taktika, csak őszinteség.

Oravecz Nóra