Itt van velem szemben a tökéletesség, és egyre kevésbé tetszik. Igazuk volt: a tökéletesség unalmas. Ennek tudatában már nem értem, miért teszem, amit teszek.
Elkezdtem lerajzolni ezt a tökéletes nőt, de ahogy számolgattam, méregettem, felfedeztem, hogy valójában nincs is benne semmi tökéletes. Külön-külön még rendben vannak a részletei (szép a szeme, szép a szája), de az összegzés egyre kevésbé tetszik. Rájöttem, hogy nem tökéletes; és már nem látom szépnek.
Mi van ilyenkor?- Szeretlek.
- Hazudsz.
- Honnan tudtad?
- Ismerlek.
Frida
mosolya rám villan,
és én szívemből vérzek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése