Ne zavarjuk meg az unott monotonitást ócska gondolatokkal, elhasznált reménnyel.
Néha vele álmodok; máskor csak róla.
Ott van mindenhol.
A halvány mosolyban, a gyengéd érintésben, a dallamos hanglejtésben és a félbehagyott gondolatban. Minden arc az ő vonásait rejti. Minden tekintet sötéten csillan. Minden mozdulat őt üvölti.
(A hiánya akkor a legrosszabb, amikor mellettem van.)Mikor fogjuk elfelejteni egymást?
-szeretne valaki cigizni velem?-
-most-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése