Radnóti Miklós 17 éves korában, 1926-ban ismerte meg a 14 éves Gyarmati Fannit. Igazi diákszerelem volt, ugyanahhoz a tanár-házaspárhoz jártak matematika korrepetálásra, ahol a kereskedelmi középiskolás fiúnak megtetszett a gimnazista kamaszlány. Elcserélte a ceruzáikat, hogy következő alkalommal legyen miért megszólítania a szőkésbarna, feltűnően művelt lányt, akit a barátai csak Fifinek hívtak. A fiú 18 évesnek hazudta magát, hogy ezzel is imponáljon a lánynak, akihez hamarosan megírta első szerelmes versét.
A sors majdnem elválasztotta őket: Miklósnak gyámja kívánságára egy csehországi textilipari főiskolára kellett járnia, ahol megismerkedett egy német gépírókisasszonnyal, Tinivel. A fiatalember felváltva írta a verseket a két lányhoz. Tinivel volt az első igazi kapcsolata, ám a hozzá írott költeményeit a Budapesten maradt Fifinek mutatta meg. Miklós egy év után visszatért Csehországból, és lassan elfelejtette Tinit. Innentől kezdve elválaszthatatlanokká váltak Fifivel.1931 telén sétálni mentek a Városligetbe, ahol leültek a havas padra. Fifi törte meg a csendet: „Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül.” A házassággal azonban várniuk kellett. Radnóti gyámja és Fanni szülei megállapodtak, hogy a költő csak akkor veheti el a lányt, ha előtte diplomát szerez. Erre csak 1935-ben került sor, de vártak. Egyikükben sem volt kétség, hogy egymással akarják leélni az életüket. Kezdettől egyenrangú partnernek tekintették egymást, egyikük sem akarta kisajátítani a másikat. Ezt a mély bizalmi viszonyt az sem rengette meg, hogy Radnóti nem maradt végig hűséges feleségéhez. Hatévi házasság után, 1941-ben a beleszeretett felesége barátnőjébe, Beck Judit festőművésznőbe.
A férjes asszony és a költő egy könyvkötőműhelyben találkoztak először 1941 elején, májusban már tartott a viszonyuk. Miklós semmit sem tartott titokban, Fifi mindenről tudott. Sőt, Judittal való barátságát sem szakította meg, többször találkoztak, a szerető nagyméretű portrét is festett ajándékba a feleségről. Fifi megértéssel, türelemmel, de sokat szenvedve követte végig férje és barátnője kapcsolatát. Naplójában így írt: „Ha Miklósnak örömöt okoz, örüljön”. Judit Radnóti naplójában is egyre sűrűbben bukkant fel:: „1941. június 11-e. Judit! Judit! – 1941. június12-e. Fanni felmegy az Istenhegyre. Ideges vagyok, járkálok, menekülök, ebédelni megyek, és amikor már semmi sem segít, megírom a harmadik eclogát. 1941. június 13-a, péntek: Tizenharmadika és péntek. Szörnyűség! Felnőtt dolgokba keveredtünk.” A költő a Harmadik eclogán kívül még több verset is írt Judithoz. Fennmaradt egy levél is, amelyben randevúra hívja szerelmét. „Csütörtökön délelőtt lemegyek az Ilkovitsba és várlak, vagy várom az értesítésedet. De nyugodtan írhatsz is, hogy jössz, vagy nem, Fif nem bontja ki s ha, hiszen találkozhatunk… Szeretlek. M.”
A kapcsolat 1942 elején ért véget. Radnóti 1942 februárjában, második munkaszolgálatából feleségének írott levelében már múlt időben szól róla: „Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Teljesen helytelenül látsz! Helytelenül látod a „J- ügyet” is. Igen, ez van… Inkább volt… De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is néked Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a harmadik eclogáért.” Az engesztelő versről, az Októbervégi hexameterekről Fanni így írt naplójában: „Mik verset küldött. Gyönyörű. Mégis, mégis meg tudta csinálni, és micsoda vers! Hol vannak tőle ezek itthon! Az itt biztonságban munkálkodó urak. És ott kell! Így kell elvetélni magából sokszor annyi mindent! Ebben az állati létben, hajszában, és mégis meg tudta írni”. A szerelem újra a régi hévvel lángolt fel köztük. Judit azonban barátként ott maradt a közelükben. Élelmiszercsomagot állított össze a munkaszolgálatát töltő költőnek, amelyet új udvarlójával, Major Tamás színésszel az oldalán személyesen vitt el neki Szentendrére. Amikor Fannit megkérdezték, nem félt-e attól, hogy Judit miatt házasságuk zátonyra fut, csak annyit válaszolt: „De közöttünk ott voltak a versek!”
Radnóti az utolsó években minden versét a feleségének írta, neki mutatta meg először. 1944 augusztusában, az utolsó Borból küldött képeslapjára ezt írta: „Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet. … Nagyon hiányzol Édes Egy.”
Fanni soha többé nem látta viszont élve a férjét. Amikor a 35 évesen agyonlőtt költőt a háború után exhumálták, javasolták neki, hogy ne nézze meg a holttestet. Megnézte, tudnia kellett ezt is. Szerelmük nem volt feszültség nélküli idill, mint ahogy a tankönyvekben szerepel, de éppen ettől vált eltéphetetlenül erős kötelékké. Gyarmati Fanni még 70 évet élt Pozsonyi úti közös lakásukban. Az ajtón ma is ott a közösen felszögezett névtábla: Dr. Radnóti Miklós.
(forrás: Nyáry Krisztián)
