tehetetlen düh

Haragszom.
Nem rá, dehogy is rá! Magamra. Nem is tudom, mit hittem... 

Én vagyok az egyetlen, aki nem akarja. Megint csak én. Elképesztő...

túl rövid az élet

- Mindenkiben már az első napon megbízik?
- Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne tegyem.
- És ha az illető csalódást okoz?
- Ahhoz is rövid, hogy megbánjam.

Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

Azt mondta, szeret. Kétségkívül ő a legkülönlegesebb nő az életemben. Sajnálom, hogy úgy érzi, nem tud közel kerülni hozzám úgy, mint régen. Felnőttem.

csak búcsúzni jöttem

Nem feltétlenül jó hír, de találtam egy kifogást az érzéketlenségemre.

Miért vagyok teljesen közömbös? Miért nem érdekel semmi sem?

Miért kéne olyan dolgokkal foglalkoznom, amik ügyében tehetetlen vagyok? Miért érezzek, ha úgysem érek el vele semmit? Egyszerűbb nem foglalkozni a dolgokkal, ha az ember amúgy sem tehet semmit.

Két hete határozottabb vagyok. Könnyű úgy tenni, mint aki tudja, mit akar. Csak kiválasztom a két lehetőség közül az elsőt, a kézenfekvőt, és azt tűzöm ki célnak. Bármire képes vagyok, ha elegendő motivációm van. 

Nem érdekel, ha továbbadod, ha továbbadjátok a titkaimat, kedvesem. A következmények nem érdekelnek, ezért mondtam neked, amit mondtam. Nem érdekel, ha kibeszéltek a hátam mögött. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek. És ha valaki nem mondja a szemembe a véleményét, akkor nem is fontos, hogy mit gondol az illető.

Williams

Angyalnak nevezett.

Csak a boldog embereket vesszük észre, csak az ő boldogságukra figyelünk. És közben azon sopánkodunk, hogy mi miért nem lehetünk boldogok?

Szerintem aranyos ez a sok szerelmes ember, akiket mindenki boldognak hisz. Talán még ők is annak hiszik magukat.

a nő

Érdekel bárkit, hogy mi van velem?
Senkit?
Jó, akkor inkább megyek és olvasok egy kicsit

/attól félek, ha most sírva fakadok, sosem tudnám abbahagyni/

Frida

vázlat;

Készítsünk tervet.
Első támpont: cél kitűzése
    Mi a cél? A célom?

    Keresek valakit. Aki... szeret, kedvel, elfogad, törődik velem. 

Akit meghódíthatok. 

    Arra van szükségem, hogy végre én is uralkodhassam egy kicsit. Valaki fölött. Hogy ezúttal ne én legyek a kapcsolatban az alárendelt fél. Hadd irányítsak. Hadd történjenek a dolgok úgy, ahogy én szeretném.

Második támpont: elhatározás

    A dolgok úgy fognak történni, ahogy én szeretném - de hogy szeretném?

    Sosem voltam jó a döntéshozásban. Kényelmesebb, ha mások mondják meg, hogy mit tegyek. Bennük jobban bízom, mint magamban. És ha ők hibáznak, nekik könnyebben megbocsátok, mint magamnak.

Harmadik támpont: folyamat lezajlása

    Hogyan?

    Először is beszélnem kéne vele. Ami lehetetlen, hiszen nem áll szóba velem. Ha egy regényben lennénk, éppen ez a kiélezett helyzet fokozná az izgalmakat. De az életünk nem regény. Csak egy unalmas közjáték. És a végén valaki majd megbántódik. Nincs egymásra találás, boldogan élés, meg nem halás...

    Talán ha sikerülne kiderítenem, mivel bántottam meg...

    De legalább némi önérzettel kezdhetem. Hiszen ő vallott! (még anno...)

Negyedik támpont: érezd jól magad!

     Lehetetlent kérsz. Hogy érezhetném jól magam, miközben kihasználok másokat?

Ötödik támpont: légy erős!

     Az leszek, amint sikerült a lángot megfémesítenem.

Kedvesem, én elhiszem, hogy kíváncsi vagy. De én meg érzékeny.

Ne reméld, hogyha megnevettetsz, utána könnyelműen közlöm veled a legszemélyesebb részleteket. Például hogy miért éppen egy 'A' betűvel gazdagodtam. 

határozott leszek. és nyugodtan fogok közölni; akire nem tartozik, úgysem érti meg.

Frida Williams

békét

Nem tudom, hogy mit kell tennem. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom. Nem tudom, mi a helyes döntés - hogy van-e olyan.

Nem tudom, hogy mit várnak el tőlem. Nem tudom, hogy elvárnak-e bármit is. Talán csak azt várják, hogy legyek normális.

Romlok.

Haragszom-e? Nem haragudtam meg rájuk úgy igazán. Nem is lenne jogos tőlem. Tudom, hogy ők is csak emberek... nem lehetnek tökéletesek. Nem lehetnek olyanok, amilyennek én szeretném őket. Mégis neheztelek rájuk. Ne nevezzétek magatokat a barátaimnak. Hiszen nem is ismertek...! és én sem ismerlek titeket.

Kilátástalan a helyzet. Várom, hátha jön az a Valaki, akinek tényleg én kellek. De úgy látom, nincs ilyen személy. Az élet csak egy unalmas közjáték. Minek élem? Olyan ritkák a pillanatok, amikor tényleg szívből nevetek! És azt is csak akkor merem, ha körülöttem mindenki félrészeg. Ha józanok, tőlem csak arra a jól ismert, hűvös mosolyra futja, ami mindenkit megtéveszt. 

Mosolyogj, mert mosolyogni fáj.

Nevetek. Fáj, ezért inkább abbahagyom.

Jobb. Jobban vagyok. Időközönként. Néha. Amíg megfelelő társaságom van, aki az összezavarodottsága ellenére is vidáman és mélyenszántón kész társalogni velem, hogy együtt örüljünk a semminek: egymásnak.

Aztán mindig akad valaki más, aki a problémáit hárítja rám, én meg (amilyen rossz ember vagyok), megpróbálom meggyőzni és túllicitálni őt a saját gondjaim fölhánytorgatásával. De amúgy is. A depressziós emberek elkedvetlenítenek. Túlságosan fogékony vagyok. Vagy csak azt szeretném, hogy jobban érezzék magukat már attól is, hogy velem beszélgetnek. Persze tudom, hogy lehetetlent kívánok. Lelombozó vagyok.

Az elhatározásra és a tökéletes időzítésre várok. Ha nem futok ki az időből, remek alkalmam nyílik majd rá, hogy megfulladjak az önutálatban. (Talán megdugatom magam. Persze hogy megbánnám! De épp ez a lényeg! És legalább értelmet nyerne az 'A' betű, amit a mellkasomra, a szívem fölé karcoltam. Bocsánat a nyersségért.)

Másrészről pedig szeretném abbahagyni az evést. De akkor még rondább leszek - már ha ez lehetséges.
Tönkre akarom tenni magam. Valahogy. Bárhogy. Akárhogy!

if you won't save me, please don't waste my time

Frida

határ

Keresem. Kerestem.

Van az a bizonyos két kategória. Senkivel vagy mindenkivel. És amilyen kicsapongó voltam mindig is, ezúttal sikeresen eltöröltem a határt. Hogyan?

Azt mondják, mások az alapján ítélnek meg minket, amiket már megtettünk, míg mi az alapján, amiket szerintünk képesek vagyunk megtenni. Sajnos tudom, hogy mire lennék hajlandó. És már az elképzelés sem tetszik.

üdvözlettel a szűz kurva

Meglátni és megszeretni.

én sem tudom

Azt hiszem, eleve az egész halálra volt ítélve. És ne mondd, hogy nem az én hibám. Ha egyszer gyűlölöm magam, hogy várhatnám el, hogy más szeressen? 

Megpróbáltuk. Időpazarlásnak bizonyult.

Kárpótlásul a koffein rabjává válok. Pusztuljon, aminek pusztulnia kell - - én.