Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Juhász Gyula

azok a barátságos emberek

Nem tudom, mi van velem. Az idegeim meg az érzelmeim is tropára mentek. Általában a hisztimhez a szélsőséges hangulatok kapcsolódnak: visítva nevetek, mielőtt sírva fakadnék. De ma nem. Tegnap sem. Nem nevettem, csak sírtam. Miért?

Bárcsak elhihetném, hogy boldogok vagyunk. Bárcsak ne az járna a fejemben, hogy mindjárt vége - hogy véget fogok vetni neki, még ha nem is akarom.

Már nem tudom, mi lesz. Nem mertem vele őszintén beszélni, mert akkor ő is őszinte lett volna velem, ami fájt volna. Viszont mostanra tovább növelte bennem a reményt. Majd amikor csalódni fogok, még jobban fájni fog. De talán könnyebb lesz beletörődnöm. Én megpróbáltam.

Kitoljam-e a határidőt? Hátha tovább megőrizhetem a boldogság illúzióját. És azokat a kellemes perceket, amelyikben megnevettet. Sajnos ő feleslegesnek találja azokat a pillanatokat, pedig olyan fontosak nekem...! Igen, most ezért sírok. Mert nem vagyok olyan fontos neki, mint amennyire ő az nekem. Mert jobban szeretem, mint amennyire kéne. És mert nem várhatom el, hogy szeressen, ha én sem vagyok képes szeretni magam.

Erősnek kell lennem. Gyerünk kislány. Ha már megszerezted, tartsd is meg! És ne mutasd neki a gyengeség jeleit.

Micsoda illúzió. Az enyém, ha akarom. Törékeny és nevetséges illúzió. Minden csak látszat, máz, vidámság, szomorúság. 

Frida

spleen

Két majdnem, szinte, egészen boldog nap, tele kellemes, váratlan, bosszantó meglepetésekkel. Aggódom. A maradék határozottságomat is elvesztem - holott ezt a keveset is csak színlelem! És félek, talán ő is csak megjátssza magát.

Talán jobb lenne meghalni.

Nulla.

Hogy éreznél bármit is, ha én semmit se érzek?
Vele aludtam: az illatával, a gondolatával.

Egy.

bolondulni utánad

Most már tudom, hogy milyen az, amikor a nők mindent túlgondolnak. Amikor fejtegetni kezdik, hogy A Férfi mit miért tesz, mit miért mond, mit is jelentenek a szavai, és mire gondol valójában.

Nem merem elhinni, hogy a szavai valósak.

Kettő.

Öt.

Négy.

Még nem halhatok meg, mert terveim vannak vele.

Három.

ki engem is szeretne

szombaton Gyűlölöm őt.

vasárnap Gyűlölöm őt.

hétfőn Gyűlölöm őt.

kedden Szeretem őt.

szerdán Gyűlölöm őt.

Pirkadattól napnyugtáig.

Hat.

mintha a kövérség bűn lenne

Összeszedem magam! Határozott leszek, magabiztosnak fogok tűnni, sokat fogok mosolyogni meg nevetni. Vidám leszek! És szabad! És lelkes. Azt akarom, hogy velem akarjon lenni. Hogy várhatnám el, hogy szeressen, ha én sem szeretem magam?

Többé nem ócsárolom magam a jelenlétében, nem árulom el, hogy undorodom magamtól, stb. Határozottabb leszek.

Hét.

én bolond, bús, beteg árnyék

Szomorú vagyok, mert boldognak kéne lennem, de szomorú vagyok, hiszen boldognak kéne lennem.

Azért van velem, mert szeretné, hogy boldog legyek. De ha tudom, hogy ő nem boldog, amiért velem lehet, akkor én sem vagyok boldog. Már megint kezdem gyűlölni magam...

Nyolc.

Össze vagyok zavarodva.

Kilenc

úgy volt velem, ahogy nélkülem

Újabb számolás kezdődik. De ezúttal mondjuk lehetne visszaszámlálás.

Sajnos máris újabb okokért kezdtem kutatni. Görcsösen kapaszkodom mindenbe, ami egy kicsit is indokolja a rossz kedvet. Most boldognak kéne lennem, mert minden jó. Csak épp nem tudok örülni neki. Tudjátok, hogy van az, amikor az ember nem akar jobban lenni?

Az iménti beszélgetés sok kellemetlen dolgot tartalmazott. De nem akarok megkeseríteni az új, szép emléket, ezért nem merek komolyabban elgondolkodni rajta. Ha megtenném, félelmetes dolgok történnének.

Az igazi carpe diem következik. Megpróbálok örülni a jelennek, bár ez különösen nehéz, ha elvárják.

Sajnos én is elvárom tőle. És ebből következik, hogy csalódott leszek.

Ezúttal nem a fájdalmat és a szenvedést választottam, azt hiszem. A további reménykedés értelmetlen lett volna. És kegyetlen.

Önző vagyok.

Tíz.

tizennegyedik nap

Elfogyni az ölelésben... ezt akarom.

tizenharmadik nap

Egy kicsit összetörte a szívem. Úgy értem, én szívesen lennék vele és nagyra tartom őt, ő meg azért (is) haragszik rám, mert lélegzem. Elszomorít. Talán újra meg kéne halnom? Hogy ő boldog(abb) lehessen?

Másrészt egyre inkább elkeserít ez a számolgatás. Magamba fordulok, felemésztődöm, megőrülök. Még reménykedem, de már megcáfolhatatlan kételyek vesznek körül.

tizenkettedik nap

Szeretném, ha szeretne.

tizenegyedik nap

Nem tudom, hogy mit fog mondani, de remélem, nem fogja lerombolni ezt a szép emléket.

szavak a társaságban

Az emberek beszélnek:
hogy nyáron a hegyekben epret ettek
és este a sötét szobákba félnek
és egy színészen mekkorát nevettek
tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen,
egyszer milyen sápadt volt és mily éhes
és hogy röpült a sárkányuk az égen
és a kertjükbe volt egy régi méhes.
Mint őrültek tébolydák udvarába,
látják az illót, ami semmivé lett,
s nincs már, fejükbe csöngetyűz a kába
emlékezet és a tünékeny élet.
Csak én vigyázok réveteg szemekkel,
amíg e tarka zsibvásárt csodálom,
s a homlokom dörzsölve rezzenek fel.
mi ez az álom?

Kosztolányi Dezső

tizedik nap

selfnote: Ha ribancnak öltözöl, ne csodálkozz, ha úgy is kezelnek.

bolond, bús, beteg árnyék

Kellemes volt a lelátóról nézni a táncoló emberek színes forgatagát.

Kellemes volt érezni a termet betöltő, dübörgő zenét.

Kellemes volt az a vicces társaság.

Kellemes volt ott lenni, mert kedvesek voltak az emberek és gyönyörűek a nők.

Mosolyogtam. Igenis, hogy végig mosolyogtam! Tetszett. Tetszettek az emberek. Mégis - inkább csak illendőség volt az a mosoly. Szerettem volna láthatatlan lenni. Úgy akartam figyelni az embereket, hogy engem senki se vegyen észre.

kilencedik nap

Meg fog utálni. Még ma. De ha nem is fog megutálni, megbántódik majd. Sajnálom. Gyűlölöm, hogy képtelen vagyok lelkesedni bármi miatt is.