Oldalak

2013. január 31., csütörtök

szeretném, ha szeretnének


Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Ady Endre

nyolcadik nap

Azt reméltem, láthatom.

2013. január 27., vasárnap

2013. január 26., szombat

harmadik nap

Róla álmodtam. Meghalt egy baleset miatt. Keservesen sírtam, majd felébredtem. Gondolkodtam, hogy írjak-e neki SMS-t: vigyázzon magára. A nyulas lánynak mindig írtam a hasonló helyzetek során, mert féltettem. Őt is féltem. De aztán ismét róla álmodtam, úgyhogy bizonyára jól van.
"Nem teszem meg azt, ami a legkézenfekvőbb lenne: nem próbálok meg találkozni vele, mert nekem az kell, hogy ő keressen föl engem." Paulo Coelho

2013. január 25., péntek

második nap

Lehetséges, hogy máris túlléptem rajta? Ilyen könnyen beletörődtem? Ennyire felületes lennék? Hát nem voltak valódiak az érzéseim?
Sajnálom...

2013. január 23., szerda

ki engem is szeretne

Hej nem az vagyok már, ki voltam régen,
Hamis a csókom, könnyem, ölelésem.
Szomjúság éget az örömpohárnál;
S ha rámborul a gyilkos, lomha este:
Babonás hittel valakire várok,
Valakire, ki engem is szeretne.

Kassák Lajos

2013. január 21., hétfő

kérdés nélkül


Bánni fogod. Tuti, hogy bánni fogod, ha nem élsz. Nem most, nem is holnap, majd évek múlva. A mostot, hogy bénáztál. Fájni fog, hogy nem tetted meg, a fejedet fogod a falba verni, mert egyébként is miért voltál gyáva, meg hasonlók. Pedig csak merni kellene. Odafigyelni arra, amit érzel, és azt csinálni. Nem kifogásokat keresni, nem hisztizni, hanem húzni előre, és igenis felvenni a kesztyűt, ha az Élet a lábad elé dobja. Mondj igent, mosolyogj, szeress, bátran, kérdés nélkül, és semmit se vegyél túl komolyan. Merni neked kell. A te életed.
Oravecz Nóra

2013. január 19., szombat

Kérdőjelek hada. De elég fontos-e a válasz ahhoz, hogy időt vesztegessünk a megtalálására?
Várjunk.

látni a szíveddel,
a szemeddel lesni,
ha becsukod, vágyak
és ha kinyitod, semmi

2013. január 17., csütörtök

látni a szíveddel, a szemeddel lesni

Azzal a nevetséges dologgal vádolnak, hogy szerelmes vagyok belé.
Mindezt arra alapozva, hogy felcsillant a szemem, amikor megemlítették a nevét.
És a megmagyarázhatatlan rosszkedvem indokolatlan jókedvvé avanzsált, amikor végre személyesen is megjelent, mintegy a gondolataimból előlépve...

Vajon neki is én vagyok az utolsó gondolata, amikor lefekszik, és az első, amikor felkel?

"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"

2013. január 14., hétfő

2013. január 13., vasárnap

maradnék

Születésnap ide vagy oda, a holnapi egy ugyanolyan átlagos nap lesz, mint a többi. Vagy még átlagosabb. Már most is érzem, hogy nem akarok aludni menni, mert holnap reggel nem akarok felkelni és iskolába menni és emberekkel találkozni - teljesen közömbös és unott emberekkel.
Nincs értelme az életemnek. Te is ezt érzed, kedvesem?

Újra megpróbálom jól érezni magam. Üdv, cigaretta?

2013. január 7., hétfő

sértések hada

És most... látod? Most adom fel. Feladom az életem nagy lehetőségét, őt, minket. Megpróbálok nem arra a mosolyra gondolni, ami végre őszinte volt, és amibe végre beleszerettem... és megpróbálom elfelejteni. És nem fogok sírni.

Ugyanúgy nem értem magam, mint korábban. Szépen, lassan, észrevétlenül szivárgott vissza az életembe a határozatlanság. Mit tegyek? Fogadjam el a késztényeket, melyeket hetekkel ezelőtt elém állított, de csak tegnap fogtam fel igazán? Törődjem bele és próbáljak így boldog lenni? Vagy legalább a saját erkölcseimnek feleljek meg?

Én vagyok a jelen, de hol a jövő?
Olyan, mint a fény, az égben eltűnő.
A föld alatt marad az, ami fáj,
most téged úgy keres, de senkit nem talál.
Nem szeret velem beszélgetni. Kevés ennél kiábrándítóbb dolog van.

2013. január 6., vasárnap

mi az a rémálom?

Amikor látod a családodat meghalni.
Valamilyen földönkívüli erő lehetett a ludas. Szétbontotta a házunkat, majd újra összerakta úgy, hogy számunkra minden atomja ártalmas legyen.
Az ember bizakodó lény - csak ezért nem menekültünk el. Illetve én mégis, ezért túléltem. Talán segítségért mentem, talán elhitettem magammal, hogy az egész teljesen ártalmatlan. aztán mire reggel visszaértem a "segítséggel", a ház lebontásra várt. A tüzet eloltották. A holttestek eltűntek.
Átkutattam mindent, hogy emlékeket gyűjtsek a valaha létező családomról. Apró emléktárgyakat tettem el, majd távoztunk.

A második álmomból csak arra a fiúra emlékszem, aki folyamatosan piszkált. 

A harmadikban anyám elköltözni készült.

2013. január 3., csütörtök

a muszáj Herkules

Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.

Milyen hig fejűek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse magam megtörnék.

De nyelvelnek, zsibongnak: űznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

Szeretném már magamat utálni.
De, istenem, ők is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.

Szeretnék fájdalom-esetten
Bújdosni, szökni, sirni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?

Szegény, muszáj Herkules állom,
Győzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom s a halálom.

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi
Jó lesz egy kis hódolás és csönd:
Így nem fogok sohse meghalni.

Ady Endre

2013. január 2., szerda

a szemem nevet, a szívem ragyog

Ez a hatodik napja, hogy nem eszek, csak annyit, amennyi az életben maradáshoz szükséges. Készségesen várom a pillanatot, amikor összetörik a szívem, bezúzzák az álmaim, újra magamra hagynak a céltalan kis életemmel. Az lesz az a pillanat, amikor visszajön az étvágyam. Tudom, a tavasszal is ez a folyamat játszódott le.
Amúgy ne higgyetek senkinek, akkor is az éhezés eredményezi a leglaposabb hasat, és nem holmi diéták meg egészséges étrendek.
Egy picit talán most visszaestem. Nem tudom, mi a nagyobb baj: a felelőtlenségem vagy a közönyöm? Na mindegy...
Hat nap alatt sorra csalódok az emberekben és ők is csalódnak bennem. Sajnos a nárcisztikus személyiségem egyre jobban felerősödik és magával ragad. Azt szeretném, hogy legalább érezze magát egy kicsit szerencsésnek az a srác, aki majd megkap.
Boldog új évet!
Sajnos eddig lefoglalt az önsajnálatom, nem volt időm búék-ozni.

Üdv: Frida Williams